A kutyák ápolási igénye fajtáról fajtára változik, de az alapok azonosak.
A walesi corgiknak és más rövid szőrű fajtáknak sűrű szőrréteg simul közvetlenül a bőrre, ami jól szigetel és vízálló is. E réteg felett van még egy vastag, egyenes szálú szőrszálakból álló réteg is, amit nem kell rendszeresen kezelni, mint sok más fajtáét, viszont elég gyakran hullik, amitől a gazda és a lakás is tele lesz szőrszállal. Ha naponta keféljük a szőrét, ez elkerülhető. Kemény sörtéjű kefét használjunk az egész testfelületen, vigyázva a fejnél és a pofánál. Az egész művelet kb. tíz perc.
A sima szőrű kutyák kevés gondozást igényelnek, de szőrzetük lehet, hogy nem biztosít megfelelő védelmet a hideg ellen, így csak hetente kell kikefélni. Néhány sima szőrű fajtánál - mint a dán dog és a dobermann - előfordul, hogy testük állandó nyomás alatt lévő pontjain - a könyök és a térd - a szőr benő a bőrbe. Ezeket a részeket balzsammal kell kezelni, hogy a szőr megpuhuljon.
A durva szőrű kutyák nem úgy hullajtják szőrüket, mint a rövid szőrű rokonaik, de hathavonta, esetleg hamarabb, ezek is levedlenek, ekkor szőrük nagy csomókban jön ki - főleg ha nem ápolták rendszeresen. A terrierek és a hasonló drótszőrűek számára előnyös a napi átkefélés, mert így megelőzhető, hogy szőrük gubancossá váljon. Kemény sörtéjű kefét és fésűt használjunk, amivel minden szőrcsomót kibonthatunk, s emellett rendszeresen nyírni is kell a kutyát, amit lehetőleg szakképzett kutyakozmetikussal végeztessük.
A selymes szőrű fajták - mint a King Charles spániel és az Ír szetter - ugyanazt a gondozást igénylik, mint a durva szőrű fajták, de ne használjunk túl kemény kefét. A hosszú szőrű fajták rendben tartása a legidőigényesebb, viszont élvezet őket ápolni. Az olyan fajtákat, mint az afgán agár vagy a yorkshire terrier, napi, alapos gondozásra van szükségük. Ehhez használjunk simítókefét,és széles fogú kefét a lábak hátsó részén található csimbókok kifésülésére. Vigyázzunk arra, hogy ne keféljük vagy húzzuk meg túl erősen a szőrt, nehogy megsértsük a kutyát. Helyezzük a kutyát az asztalra. Bár az ápolás a földön is elvégezhető, a kutya ezt a helyet a játékkal hozza összefüggésbe, ezért nem biztos, hogy nyugton tudjuk tartani. Meg kell szokniuk, már kölyökkoruktól, hogy mindig nyugodtak maradjanak, akár nyírásnál, akár állatorvosi kezelésről van szó. Karoljuk át a kutya szügyét és vállát, hogy egy helyben maradjon, aztán vagy kutyakesztyűvel, vagy gumikefével keféljük le a testét a nyak hátsó részétől elindulva a test két oldala felé haladva, majd a hátsó lábak között és a has tájékán, hogy a kihullott szőrzetet eltávolítsuk. Figyeljünk arra, hogy a kutyák tappancsa, de különösen a farkuk és a végbélkörnyékük érzékeny az érintésre. Beszéljünk a kutyához, főleg amikor a fejét és a pofáját ápoljuk - aztán a végén jutalmazzuk meg.
A rendszeres ápolás nemcsak arra való, hogy a kutya tiszta és rendezett legyen, hanem közelséget és testi kontaktust jelent az ember és kutya között, és erősíti a köztük lévő kapcsolatot. Ezenkívül alkalmat nyújt arra, hogy az állat testét megvizsgáljuk, így az esetleges megbetegedéseket és élősködőket felismerjük. Az alapos vizsgálat és az azt követő kezelés előtt az állatorvos is a kutya megjelenése alapján állapítja meg a kutya általános állapotát. Az egészséges kutya szeme tiszta, fogazata ápolt és lehetőleg teljes, szőre szép, karmai és mancsai egészségesek.
A walesi corgiknak és más rövid szőrű fajtáknak sűrű szőrréteg simul közvetlenül a bőrre, ami jól szigetel és vízálló is. E réteg felett van még egy vastag, egyenes szálú szőrszálakból álló réteg is, amit nem kell rendszeresen kezelni, mint sok más fajtáét, viszont elég gyakran hullik, amitől a gazda és a lakás is tele lesz szőrszállal. Ha naponta keféljük a szőrét, ez elkerülhető. Kemény sörtéjű kefét használjunk az egész testfelületen, vigyázva a fejnél és a pofánál. Az egész művelet kb. tíz perc.
A sima szőrű kutyák kevés gondozást igényelnek, de szőrzetük lehet, hogy nem biztosít megfelelő védelmet a hideg ellen, így csak hetente kell kikefélni. Néhány sima szőrű fajtánál - mint a dán dog és a dobermann - előfordul, hogy testük állandó nyomás alatt lévő pontjain - a könyök és a térd - a szőr benő a bőrbe. Ezeket a részeket balzsammal kell kezelni, hogy a szőr megpuhuljon.
A durva szőrű kutyák nem úgy hullajtják szőrüket, mint a rövid szőrű rokonaik, de hathavonta, esetleg hamarabb, ezek is levedlenek, ekkor szőrük nagy csomókban jön ki - főleg ha nem ápolták rendszeresen. A terrierek és a hasonló drótszőrűek számára előnyös a napi átkefélés, mert így megelőzhető, hogy szőrük gubancossá váljon. Kemény sörtéjű kefét és fésűt használjunk, amivel minden szőrcsomót kibonthatunk, s emellett rendszeresen nyírni is kell a kutyát, amit lehetőleg szakképzett kutyakozmetikussal végeztessük.
A selymes szőrű fajták - mint a King Charles spániel és az Ír szetter - ugyanazt a gondozást igénylik, mint a durva szőrű fajták, de ne használjunk túl kemény kefét. A hosszú szőrű fajták rendben tartása a legidőigényesebb, viszont élvezet őket ápolni. Az olyan fajtákat, mint az afgán agár vagy a yorkshire terrier, napi, alapos gondozásra van szükségük. Ehhez használjunk simítókefét,és széles fogú kefét a lábak hátsó részén található csimbókok kifésülésére. Vigyázzunk arra, hogy ne keféljük vagy húzzuk meg túl erősen a szőrt, nehogy megsértsük a kutyát. Helyezzük a kutyát az asztalra. Bár az ápolás a földön is elvégezhető, a kutya ezt a helyet a játékkal hozza összefüggésbe, ezért nem biztos, hogy nyugton tudjuk tartani. Meg kell szokniuk, már kölyökkoruktól, hogy mindig nyugodtak maradjanak, akár nyírásnál, akár állatorvosi kezelésről van szó. Karoljuk át a kutya szügyét és vállát, hogy egy helyben maradjon, aztán vagy kutyakesztyűvel, vagy gumikefével keféljük le a testét a nyak hátsó részétől elindulva a test két oldala felé haladva, majd a hátsó lábak között és a has tájékán, hogy a kihullott szőrzetet eltávolítsuk. Figyeljünk arra, hogy a kutyák tappancsa, de különösen a farkuk és a végbélkörnyékük érzékeny az érintésre. Beszéljünk a kutyához, főleg amikor a fejét és a pofáját ápoljuk - aztán a végén jutalmazzuk meg.
A rendszeres ápolás nemcsak arra való, hogy a kutya tiszta és rendezett legyen, hanem közelséget és testi kontaktust jelent az ember és kutya között, és erősíti a köztük lévő kapcsolatot. Ezenkívül alkalmat nyújt arra, hogy az állat testét megvizsgáljuk, így az esetleges megbetegedéseket és élősködőket felismerjük. Az alapos vizsgálat és az azt követő kezelés előtt az állatorvos is a kutya megjelenése alapján állapítja meg a kutya általános állapotát. Az egészséges kutya szeme tiszta, fogazata ápolt és lehetőleg teljes, szőre szép, karmai és mancsai egészségesek.