Bejelentés alapján érkeztünk a helyszínre.
Egy gumigyárból kérték a segítségünket ahol 2 hete egy kiskutya kóborol.
Azt, hogy mit éreztem, amikor megláttam, nehéz szavakba önteni….rá kellett döbbennem, hogy ennek az egész szörnyűségnek, amit mi emberek művelünk soha nem lesz vége soha….. Egy kérdés kavarog bennem: MIÉRT? MIÉRT ÉRDEMELTE EZT A SORSOT?! MIÉRT NINCS MEG AZ EMBEREKBEN AZ ÁLLATOK IRÁNTI TISZTELET?! 2011-et írunk, hiszem azt, hogy az állatok azok, akik igazán megérdemlik, hogy tiszteljük őket! „– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. „ Milyen igaz is, elfelejtették az emberek azt, hogy az állatoknak van méltóságuk! Méltóságuk melyet egy szempillantás alatt képesek vagyunk eltiporni! Társadalom vagyunk, közösség, de a földi létünket nemhogy jobbá tennénk és megbecsülnénk. Nem eltiporunk, kizsákmányolunk, nem tisztelünk= NEM ÉRDEMLÜNK!!!! Térjünk vissza „Csufira”, legalább már neve van, mert megérdemli! Miért?-Mert állat, mert önzetlen, mert feltétel nélkül szeret, mert egyszer bízni fog!!!! „Csufika” antiszociális, félelem agresszív, így a befogása sem volt egyszerű. Talán emberi kéz még nem érintette, ha érintette is az nem jó értelemben történhetett. Egy kis szőrpáncélos testet üldözünk több mint 3 órája, nem adjuk fel, nem lehet! Akarom, hogy higgyen újra!!!! Szeretném Neki bebizonyítani, nem minden ember rossz, nem minden ember rúg felé. Akarom, hogy tudja, Neki is van méltósága és igen Neki is jár a tisztelet!
Sikerült, megvan!
Egy gumigyárból kérték a segítségünket ahol 2 hete egy kiskutya kóborol.
Azt, hogy mit éreztem, amikor megláttam, nehéz szavakba önteni….rá kellett döbbennem, hogy ennek az egész szörnyűségnek, amit mi emberek művelünk soha nem lesz vége soha….. Egy kérdés kavarog bennem: MIÉRT? MIÉRT ÉRDEMELTE EZT A SORSOT?! MIÉRT NINCS MEG AZ EMBEREKBEN AZ ÁLLATOK IRÁNTI TISZTELET?! 2011-et írunk, hiszem azt, hogy az állatok azok, akik igazán megérdemlik, hogy tiszteljük őket! „– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. „ Milyen igaz is, elfelejtették az emberek azt, hogy az állatoknak van méltóságuk! Méltóságuk melyet egy szempillantás alatt képesek vagyunk eltiporni! Társadalom vagyunk, közösség, de a földi létünket nemhogy jobbá tennénk és megbecsülnénk. Nem eltiporunk, kizsákmányolunk, nem tisztelünk= NEM ÉRDEMLÜNK!!!! Térjünk vissza „Csufira”, legalább már neve van, mert megérdemli! Miért?-Mert állat, mert önzetlen, mert feltétel nélkül szeret, mert egyszer bízni fog!!!! „Csufika” antiszociális, félelem agresszív, így a befogása sem volt egyszerű. Talán emberi kéz még nem érintette, ha érintette is az nem jó értelemben történhetett. Egy kis szőrpáncélos testet üldözünk több mint 3 órája, nem adjuk fel, nem lehet! Akarom, hogy higgyen újra!!!! Szeretném Neki bebizonyítani, nem minden ember rossz, nem minden ember rúg felé. Akarom, hogy tudja, Neki is van méltósága és igen Neki is jár a tisztelet!
Sikerült, megvan!
A világot siratja!
Beszűkült pupillájában ott a halálfélelem, retteg, remeg! Irány az állatorvos, muszáj az altató injekció, meg kell szabadítani páncéljától….Alszik a kicsiny test, ahogy kezemmel végigsimítom, testét apró remegések futnak végig rajta! Még mindig retteg!!!!
Este 11- körül járunk, félig kihámoztam szőrbörtönéből.
Egyre ziláltabban veszi a levegőt, még nem érti, hogy ez érte van! Valami nincs rendben, nem nyugszik a kis lelke, sokkos, félek, elveszítem, pedig igazán még meg sem mentettem! Fel akarja adni! Szörnyű érzés!!!! Elfehéredett a nyelve, nem lélegzik….. Nem, nem, nem!!!!!!! Levegőt fújok a pofijába, közben erőteljesen pumpálom a mellkasát……….. és igen hirtelen mély levegőt vesz, visszajött!!!! Hihetetlen, mindenem remeg….. Folytatjuk, mert muszáj...Lassan a páncél alól, előtűnik egy picike test, tele kullanccsal, tele sérülés nyomokkal. Milyen helyes a pofija, pislog. Kezd magához térni, a nehezén túl vagyunk.
Érintésre összerezzen, fél, de nem meri mondani, nem tudhatja mi lesz a következménye, csak csendben remeg és pislog. Körbetekint, puha meleg fekhely! Látom, a szemében, azt hiszi ez álom, biztosítom felőle nem nem az…. Próbálja tartani magát, küzd a kis lelke, hisz az emberek az alig 3 éve alatt csak szenvedést és fájdalmat okoztak neki, nem bízik….. de de mégis, lassan leereszti kis fejét és elalszik az emberi karban… Pihen csepp teste, talán életében először nyugodtan, melegben, puha párnák között.
Csufika reggelre megváltozott, nem harap, a szemében ott a ragyogás, remél, próbál hinni. Pórázon közlekedik! Pálcika lábait szökellve szedi, néha rá-rá csodálkozva, hogy tudja mozgatni….
Érintésre összerezzen, fél, de nem meri mondani, nem tudhatja mi lesz a következménye, csak csendben remeg és pislog. Körbetekint, puha meleg fekhely! Látom, a szemében, azt hiszi ez álom, biztosítom felőle nem nem az…. Próbálja tartani magát, küzd a kis lelke, hisz az emberek az alig 3 éve alatt csak szenvedést és fájdalmat okoztak neki, nem bízik….. de de mégis, lassan leereszti kis fejét és elalszik az emberi karban… Pihen csepp teste, talán életében először nyugodtan, melegben, puha párnák között.
Csufika reggelre megváltozott, nem harap, a szemében ott a ragyogás, remél, próbál hinni. Pórázon közlekedik! Pálcika lábait szökellve szedi, néha rá-rá csodálkozva, hogy tudja mozgatni….
Lassan, de biztosan Ő révbe ér, egy a sok közül. A
Azt hiszem ezért éri meg igazán! 2011. április 12. K.A.
„- a csönd oly nagyszerű, -
Elhallgat e világi tájakon
Egy fájó hegedű.”
2011.04.11. - 2011.04.15. R.I.P. Csufika!
5 nap mi megadatott! Csufi beteg volt, de küzdött! 5 nap alatt megélhette azt, amit egész életében érdemelt volna - a gondoskodást, a tiszteletet, a szeretetet, azt hogy nem minden ember rossz! Neki 5 nap volt az élet!!!!!
Csufika szép volt, pici és törékeny- csepp testével az örök vadászmezőket rója, Neki már nem fáj semmi!